2009. január 23., péntek

Első nap - Elvarázsolt erdők

New Plymouth tengerparti sétánya, bár tetszetős, nem sokat mutatott a szürke esős reggelen, így hamar továbbálltunk. Mivel még hosszú autóút állt előttünk az esti szálláshelyig, úgy döntöttünk, hogy most kihagyjuk a rhododendron és azálea kertet, helyette inkább Stratford közelében kukkantunk be a Taranaki nemzeti parkba.


A Taranaki, vagy más néven Mount Egmont egy szép, szabályos, 2500 méter magas vulkán, a teteje leginkább havas, míg a lábánál sűrű, nagyonzöld esőerdőket lehet látogatni. A vulkáni kúp, bár a tetejét épp felhők borították, felettébb magasztos látványt nyújtott, ahogy közeledtünk felé.

Dawson Falls irányában a legelőket teljes hirtelenséggel gyalázta le egy vaskos esőerdő fal, a civilizáció egyetlen jele innentől egy alig másfél sávos, kanyargós aszfaltút volt. Ebbe a jelbe kapaszkodva gyönyörködtük magunkat a parkolóig, majd esőkabátot magunkra öltve bevettük magunkat a nagyonmohás, ázott őserdőbe, hogy megcsodáljuk azt a bizonyos vízesést.


Bár maga a vízesés is szép volt, engem mégis az erdő hatott meg a leginkább. Az a tömény zöld, amit a göcsörtös fák ágaira nőtt moha, zuzmó és páfránytömeg adott, megspékelve a napfénytől csillogó esőcseppekkel, egy igazi tündérbirodalomra emlékeztetett. Nem is akaródzott elhagynunk az erdőt. Aztán egy hirtelen jött jégeső meggyőzött arról, hogy mégiscsak érdemes visszatérni a civilizációba.


A jégeső hamar tovatűnt, ám amikor még egy utolsó pillantást akartunk vetni a hegyre, az már nem volt sehol, csak egy nagy szürke felhő volt a helyén. Ez már csak ilyen varázshegy.

A nap további részében folytattuk utunkat Paraparaumu Beach felé. Útközben azért még megcsodáltuk Bulls (Bikák) messze híres bikás feliratait. Itt az orvosi rendelő Cure-a-bull (a falu legorvosab-bika, hehe), a közösségi ház az Soci-a-bull, a zöldséges Veget-a-bull, a templom Forgive-a-bull, a dollárbolt Afford-a-bull, a rendőrörs Const-a-bull, az indiai étterem pedig Himalayan Bull, még ha ez utóbbi nem is stimmel.


Innen tovább már nem sokat nézelődtünk, ami többek közt az időjárásnak is betudható: mielőtt megérkeztünk volna a napi szállásunkra, még jól elkapott minket két izmos jégeső az úton. Éjjel aztán még esett egy kicsit, de a következő reggelre kitisztult az idő, ami pont jól is jött.

Folyt köv...

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Olyan jól leírtad ezt az erdőt, hogy az embernek azonnal kedve támad menni. Incredibull. :)

Whatever Zs.

kisrumpf írta...

Hehe, Bulls-ban vettünk először gyümölcsöt a túránk első napjaiban. Hanyatt is dobtam magam az almaáraktól. S ugyanezeket a süket kis neveket leírtam a naplómba... ah... nosztalgia.