Öt könyv, amit tavaly olvastam

Manka kiváncsi volt, hogy mit olvasnak a Pukekók szabadidejükben, úgyhogy nekiláttam összeterelni egy bejegyzésbe a tavalyi könyvtermést.

Előre bocsátom, hogy könyv alatt nem mindig a fizikai entitást értem, van hogy elektronikusan rágom át magam a betűtengeren, amit ilyenkor egy Sony ebook reader segítségével szoktam megejteni. No nem, mintha ez bármit is rontana a könyvélményen.

De lássunk is ötöt, nagyjából időrendben, a tavaly olvasottakból:

(1) Philip Pullman: His Dark Materials trilógiája talán onnan lehet ismerős a mozijáró népeknek, hogy a trilógia első részéből készült a Golden Compass című viktoriánus-fantasy izé. Még februárban néztük meg moziban, aztán kiváncsi voltam, hogy minként folytatódik a vásznon félbehagyott történet. A történetben egy rejtély feltárása mentén fokozatosan bontakoznak ki egyre több és nagyobb világok, s fejlődnek, alakulnak át a fő karakterek is. Ahogy haladt előre a történet, egyre grandiózusabb befejezést vártam, ám a végén csalódnom kellett benne, még ha nem is bántam meg, hogy elolvastam. A filmes interpretációra továbbra is kiváncsi vagyok.

(2) Cory Doctorow: Little Brother. No, ezt már vagy egy éve letöltöttem (innen), hogy majd elolvasom, aztán végül egy 12 órás repülőút pont elegendő volt hozzá. Amolyan negatív utópia, ami a poszt-9/11-es amerikában játszódik, ahol önfeledt fiatalokból ádáz szabadságharcost nevel a autokratikus "nagy testvér" rendőrállam "terrorizmus ellenes" pótcselekvéseivel. Az izgalmas történetbe sok helyen okos trükköket, technikákat is beleszőtt a szerző a mondandóba, ezzel mintegy éber technopunkká nevelve az olvasóit. Nagyon jó könyv.

(3) Daniel Pinchbeck: 2012, The Year of the Mayan Prophecy. Itt egy másik utópia, ezúttal egy iboga és ayahuasca által meglátomásodott modernkori sámán tollából. A szájtépő véres világvégjóslás ebből a könyvből szerencsére kimaradt, helyette egy érdekes, kissé depressziós, de végül feloldott belső utazás történetét írja le. A stílus eleinte nehezen emészthető, aztán megszokja az ember, végül egész érdekes gondolatokra is ráleltem a könyvben. Aki hülyét kap a sámánok, gabonakörök, előző életek, ezotéria és világvége témáktól, az messze kerülje el. A 2012-es világvége szubkult iránt érdeklődők viszont feltétlen olvassák el.

(4) Doreen Vitrue: Earth Angels. Terjedelmét tekintve inkább füzetnek mondanám, mint könyvnek. Mindazonáltal a tartalma annál érdekesebb. Könnyű, mindenki által elérhető értekezés, amit értékelni leginkább azok fognak, akik valahogy sosem érezték, hogy beleillenének napjainkra még mindig jellemző anyagias társadalomba. Nekik (nekünk) egy új szemszögből világít rá személyiségü(n)kre.

Ötödik könyvet most nem neveznék meg, mert van egy rakás, amit nem sikerült tavaly teljes egészében abszolválni. Ha mégis említenem kellene, akkor az George Gibbs: Ghosts of Gondwana című tudományos műve lenne, amely Új-Zéland különleges és egyedi élővilágának kialakulását és történetét foglalja össze egy kétszáznéhány oldalas, igényes, ábrákkal és képekkel tűzdelt kötetbe.

Most jön az a rész, amitől mindenki fél, hogy találjak öt másik embert akit felkérek, hogy nyilatkozzon tavalyi könyvfogyasztásáról. Az ötöt most inkább gyalog-galopposan értelmezem, így csak három bloggert kérek fel, ők pedig Pappito, Imma néni, és Csanád legyenek, mert biztos vagyok benne, hogy érdekes könyveket olvastak, csak még nem tudom, mik azok.