Hínárleves

Tegnap lezárult életünk egy fél éves fejezete, amikor is elhagytuk a Zátonyt, hogy egyéb, még Új-Zéland előtt lezsírozott elkötelezettségeinknek eleget tehessünk a következő időszakban.

Mindezt a bevándorlási hivatal elképesztő feldolgozási sebessége (úgy is, mint kéthetes válaszidő egyszerű kérdésekre, stb) következtében még látogatóként tettük meg, ami praktikusan azt jelenti, hogy mostmár akkor távolról fogjuk kivárni a hivatal döntését a vízumkérelmünket illetően.

Ha visszatekintünk az elmúlt fél évre, egy szép, hosszú nyaralást látunk, ismerkedést egy (most megint) távoli országgal és annak élővilágával (amibe most nem csak az erdőt és a madarakat, hanem a lakosokat és látogatókat is beleértem). Eközben sok-sok helyismeretre, ismerősre, barátokra tettünk szert, ezáltal már reálisabb képünk alakult ki Új-Zélandról, amely képre így már konkrét terveket is könnyebben építhetünk.

Cseppet se féljetek, a bloggolást "távollétemben" is folytatom, még ha a pukekók etetése helyett egy ideig más témákról kell is beszámoljak. Mindjárt itt van például egy kis repülős kaja, amin lehet rágódni:


Ez kérem szépen a Korean Air járatán vegetáriánus opció helyett (valószínűleg adminisztrációs hiba miatt) kiosztott, Bibimbap névre hallgató hínárleves és rizses vegyes izé. A hínárlevesnek enyhe tengerpart szaga van, ami nem túl bíztató, de megenni nem volt ám olyan rossz, mint amilyennek hangzik.