Jetlag és jegyszám

A hosszú repülőutak gyötrelmeiről már megemlékeztem egyszer. Most kibővíteném a listát két hasznos túlélési tippel.

Az egyik tippem a No Jet Lag nevű homeopátiás bogyó, amit kipróbáltunk, hátha segít. Egy 10 dollárért vesztegetett csomagban van 50 tabletta, ami pont elegendő két embernek a fél világ átrepülésére, vagy egy embernek az egészre is, ha épp ahhoz van kedve valakinek. Felszálláskor, a levegőben kétóránként, majd leszálláskor kell elrágcsálni egy bogyót, cserébe pedig enyhíti az amúgy kellemetlen tüneteket.

Tapasztalatból mondhatjuk, hogy valóban a dehidratációs és a püffedéses tünetek erősen csökkentek az ilyenkor átlalában tapasztaltakhoz képest. Az időzónák különbsége miatti belső óra eltolódás tünetei ugyan nem szűntek meg, de valamelyest csökkentek, ha nem is annyira, mint azt elvártam volna. Összességében tehát inkább az utazás közben fellépő kellemetlenségek enyhítésére jó, mint a megérkezést követő néhány napban, de azért megérte, szerintem fogjuk használni máskor is.

A másik tippem pedig az elektronikus jegyekkel kapcsolatos: tessék jól felírni az elektronikus jegy számát is, mert a világ elmaradottabbik felén komoly problémákba ütközhetünk enélkül.

Történt ugyanis, hogy az agyatlan bürokráciától biztonságos távolságban eltöltött kellemes idő során figyelmünk is alábbhagyott, s naívan azt hittük, hogy elegendő az útlevelünk és a foglalás kinyomtatva (amin a sok-sok kód közt a járatszámok és a foglalás száma ott volt, az e-ticket száma viszont nem). Hitünket az is erősítette, hogy Aucklandben egy kedves, mosolygós munkatárs seperc alatt állította ki a beszállókártyáinkat eme fecni alapján. Aztán miután a fél világot átrepültük ilyen módon, a harmadik világbeli Európai Unióba belépve kiderült, hogy hát ez bizony csak egy foglalás, és - bár a gépben benne van a nevünk, azt meg is találták a járat utaslistáján, az e-ticket szám nélkül bizony nem lehet kiadni a beszállókártyát az utolsó nyavajás szakaszra.

Szerencsére Pukekónénak eszébe jutott, hogy látta kódot a már elhasznált Korean Air-es beszállókártyán, amit elő is halásztam iziben, és az épp fontoskodóan a billentyűzetet püfölő, egyáltalán nem mosolygós munkatársak orra alá nyomtuk, hogy akkor erről a világ túlfelén, ugyanabból a foglalásból kiállított beszállókártyáról le tudják olvasni a hiányzó e-ticket számot, és így már nekik sem okozhat gondot. És valóban, befejezhettük repülőutunkat. Azért még előtte gyorsan kioktattak minket, kedves utasokat, hogy elektronikus jegyek ide vagy oda, azért mindig legyen nálunk a jegy száma, mondjuk mobiltelefonba írva (nem tudom miért pont oda, de ezt emelték ki), mert hát anélkül nem lehet csak úgy utazgatni. Yeah, right.