Ha változna a véleményed...

Többen említették, hogy - miután leadták voksukat valamelyik madár mellett - szerették volna erősíteni egy másik madárka helyét is a legújzélandibb címért egy újabb vokssal, ám ilyenkor az első szavazatuk "elveszett".

Nos, úgy tűnik, hogy a Blogger szavazódoboza ügyel arra, hogy egy olvasó lehetőleg csak egy érvényes szavazatot tudjon leadni, viszont a szavazás lezárásáig megváltoztathatja a véleményét. Ennek van egy előnyös oldala: mindenki többször is átgondolhatja, hogy Kea vagy Kiwi, Pukekó vagy Tui legyen a favorit.

Nem kell hát csüggedni, mindenkinek lehetősége van a hónap végéig meggondolni magát az újonnan olvasott vagy látott érdekességek fényében. És végső soron mindegy is, hogy mi lesz a szavazás eredménye, egyik madarat sem fogjuk száműzni a blogról!

Keákról megint

Az aktuális szavazás felvezetőjében egy kicsit nyers modorúra sikerült festenem a Keát. Az igazság az, hogy a Kea van akkora bohóc, mint a Pukekó, és inkább szórakoztatja az embereket, mint bosszantja. A minap akadtam rá erre a remek Kea leírásra, amiből idézném a Kea szokásaira vonatkzó részt, mert van benne sok mulatságos is.

A Kea ideje legnagyobb részét a földön tölti, gyakran mulattatva oldalra sasszézó járásával az őt figyelő embereket, ám ha a levegőbe emelkedik, csodálatos röpte van. A Kea nagyon bátor és kíváncsi madár, egyáltalán nem fél az emberektől. A síreszortokba úgy járnak, mintha legalábbis lenne beutalójuk oda. Felmenőik minden bizonnyal autóműhelyben dolgoztak, mert igazán remekül tudják "szervizelni" a gépkocsikat, különös tekintettel a gumi törlőlapátok leszerelésére. Emellett imádnak bejutni az épületekbe, bármilyen lehetséges úton, a kéményt is beleértve, és ha egyszer bent vannak, akkor semmi sem szent - ami megrágható, annak annyi!
Kültéren rendkívül szórakoztatóak, imádnak erős szélben a levegőben figurázni, hóban hemperegni és olvadt jeges pocsolyákban fürdeni. Van bennük egy kis éjjeli bagoly is, főként nyáron, amikor nem ritka, hogy jócskán naplemente után is aktívak. A pár nélküli Keák 50-100 madából álló csapatokba gyűlve nagy területeket fésülnek át élelem után kutatva. A Keák mindemellett az ács szakmát is kitanulták, sőt enyveskezűek (izé csőrűek) - igazi profik szög, csavar, és bármilyen építkezésről egy csőrben elmozdítható tárgy elcsenésében, nem kis "örömet" okozva a mesterembereknek.

Csendélet tányéron

A vasárnapi érdektelenségre pályázó alkotások között ma megemlíteném a mozaikőrület weboldalon is megcsodálható Pukekós fali tányérdíszt, amelyen a jobboldali pukekó épp azon tanakodik, hogy milyen jó poén lenne, ha fenéken billentené a másik, békésen csipegető példányt.

Hiába, ezek a Pukekók már csak ilyen vicces madarak...

Szegény Tui lemaradt...

A szavazás eddigi eredményéből látszik, hogy a Kiwit ismerik a legtöbben, így most az egyelőre "futottak még" Tui madárnak adok egy kis publicitást. Az alábbi videón például e kedves madárka bemutatja nekünk páratlan trilláit. Remélem szerez magának még néhány szavazatot vele...

Geológiailag igencsak aktívan

Szeptember végén két földtani szempontból érdekes hír is a címlapokra került Új-Zélandon.

Az egyik hír az Északi szigeten a Ruapehu vulkán kitörése, amely esemény sokakat váratlanul érintett. Utóbb kiderült, hogy az elő- és utórengések nem voltak akkorák, hogy bejeleztek volna a monitor rendszeren, amit ha ennél érzékenyebbre állítanának, akkor túl sok téves riasztást adna.A kitörés idején többen is a hatósugáron belül tartózkodtak, egyikük, egy fiatal Aucklandi tanár súlyosan megsebesült az égből potyogó szikladarabok miatt, túratársa hívott segítséget, és csak egy hajszálon múlt az élete. Azóta túl van az életveszélyen, és javul az állapota, bár jobb lábát elvesztette a balesetben, ami erős jellemének köszönhetően azonban nem riasztja vissza attól, hogy már következő túráján gondolkodjon.

A másik hír pedig a Déli szigetről jött, ahol a Mount Aspiring Nemzeti Parkban egy fél hegy omlott le, és a földcsuszamlás eltorlaszolt egy völgyet. A Young folyó ezáltal elkezdett felduzzadni, amely hatására egy új tó keletkezett. A vízszint emelkedése olyan mértékű, hogy a 100 méter magas omladékfal-gát mögött a víz néhány nap leforgása alatt már ott tart, hogy a napokban átcsap a gát felett. A víz elöntött egy függőhidat, és a népszerű Gillespie Pass túraút egy 9 km-es szakaszát is, szerencsére senki nem volt a környéken, azóta pedig kihelyezték a figyelmeztető táblákat A környék várhatóan még hónapokig, vagy akár évekig is instabil lesz, így nem tudják milyen formát ölt majd a vidék, de a 2 km hosszú, és néhol 500 méter széles tó, amely eléri a 100 méteres mélységet, szinte biztos, hogy a térkép újrarajzolására kényszeríti a geográfusokat. Természetesen az ilyenkor szokásos névadási láz már sokak érdeklődését keltette fel, és még fogja is egy jó ideig.

Teljes alámerülés

Új-Zéland földtani eredete 83 millió évre nyúlik vissza, amikor egy kis földdarab, amelyet Zealandia néven emlegetnek, leszakadt az őskontinensről, Gondwana-ról. A klasszikus tanok szerint ezt az elszakadást, amelyet a tektonikus lemezek mozgása idézett elő, sokmillió éves nyugodt szakasz követte, majd a sziget nagyobb részt a tengerszint alá került, s csak a kéreglemezek ütközése következtében emelkedett ki, ám kisebb szigetek mindig akadtak, amelyen az élővilág tovább létezhetett.

Dr. Hamish Campbell geológus most előállt egy új elmélettel, mely szerint a földrész 23 millió évvel ezelőtt, teljes egészében a tengerszint alá került. Ez az elmélet megmagyarázhatná az emlősök teljes hiányát a szigeten. Ugyanakkor azt a dogmát kérdőjelezi meg, melyszerint Új-Zéland őshonos növény- és állatvilága a Gondwana-ról származna, helyette azt sugallja, hogy az 23 millió év alatt fejlődött oda a semmiből.

Egyes biológusoknak ez túl messzire menő következtetés, azzal érvelnek, hogy a Chatham-szigetek, amely bizonyíottan teljesen elsüllyedt egy jó időre, csak sokkal szegényesebb élővilággal bír. Ugyanakkor mások nem tartják kizártnak, hogy 80 helyett 20 millió év evolúciója is elég lehet egy ilyen egyedi élővilág kialakulásához. Arról nem is beszélve, hogy - bár a földrajzi távolságok miatt nonszensznek tűnhet - madár, hüllő, sőt, még édesvizi rákfajok is eljuthattak ide a tengeren át, ezzel is változatosabbá téve a saját evolúciós pályát vett ökoszisztémát.

Legyen így, vagy úgy, Új-Zéland élővilágának különlegességén nem csorbít egyik elmélet sem. Persze azon sem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy anno egy ausztrál miatt süllyedt el Új-Zéland :)

Szavazásról macisan

A szavazás kiírásakor éreztem, hogy ideje újra hivatalosan is beleszólási lehetőséget biztosítani madarakkal tűzdelt monológjaimba, és örömmel konstatálom, hogy szavaztok rendesen, sőt, Macicsalád külön bejegyzéssel is megemlékezett e semmiképp sem tudományos, de végül (illetve a vége még messze van) ismeretterjesztőre sikerült szavazásról. Remek bejegyzését olvasva rá kellett jönnöm, hogy Új-Zéland különleges élővilágáról jómagam sem tudtam többet, mint a Kiwi madár létezése, mielőtt körbenéztem volna e gyönyörű szigeten, így aztán nem is csodálkozom, hogy Kiwi barátunk kapta eddig a legtöbb szavazatot. Na nem mintha sajnálnám tőle, de itt a remek alkalom a többi jelölt megismerésére is.

Macicsaládéknak pedig külön köszönöm a megtiszelő figyelmet!

Moa expedíció

Ami Skóciának a Loch-ness-i szörny, Amerikának Elvis, az Új-Zélandnak a Moa. A Moa egy egykoron élt, strucchoz (vagy inkább emuhoz) hasonlító nagytestű (akár két méteres), Új-Zélandi madárfaj. Azon kevésbé szerencsés fajok közé tartozott, amelyeket az ember a szigeten való megjelenését követően nagyon hamar legyalult.

Mivel hivatalosan senki nem látott Moát már évszázadok óta, kihaltnak nyilvánították már réges rég. Ugyanakkor persze Új-Zélandon van bőven ember által nem taposott terület, legnagyobbrészt Délen, a vadregényes Fiordlandben, és már volt rá példa, hogy errefele találtak egész kolóniákat olyan madarakból, amelyeknek azelőtt csak huszon-ötvenévente látták egy-egy példányát (lásd Takahe), így nem csoda, hogy a "Moa még él" mítosznak akadnak hívei, akik időről időre látni vélnek egy-egy Moa példányt.

A hírekben nemrégiben beharangozták egy Moa expedíció tervét, amely megpróbálná bebizonyítani, hogy a Moa még mindig ott ólálkodik Új-Zéland rengetegeiben.

Az expedíció helyszíneit persze nem hozzák nyilvánosságra, nehogy a sok szerencsevadász elriassza a nagy fogást, mielőtt lefotózhatnák.Hát mit mondjak, nagyon titokzatos, vagy legalábbis az akar lenni. Aztán ha véletlenül sikerül lefotózni valami Moa-szerűt, akkor majd bizonyítgathatják, hogy az a homályos paca nem egy fura alakú fatörzs, vagy ha esetleg élesre sikerülne a kép, akkor hogy azt a Moát nem a Weta Digital animátorai rajzolták oda.

Demokrácia a javából

Két - leginkább politikával kapcsolatos - hírre szeretném felhívni a figyelmet.

Egyik, a Transparency International jelentése, amely szerint Új-Zéland (Dániával és Finnországgal karöltve) a legkevésbé korrupt ország. És valóban, ez megmutatkozik az élet egyszerű, hétköznapi dolgaiban is. Új-Zélandon a borravaló intézménye nem dívik, nincsenek rejtett költségek, az ügyintézést pedig nem terheli átláthatatlan bürokrácia, ami melegágya lehetne a korrupciónak, csak hogy két mindent átszövő területet említsek.

A másik érdekesség pedig az e-demokráciával kapcsolatos. Az Új-Zélandi rendőrség ugyanis nyitott egy wiki oldalt, PoliceWiki néven, ahol bárki beleszerkeszthet a rendőri törvények tervezetébe. Ez már csak annyiban is érdekes, hogy ezáltal az emberek esetleg jobban érezhetik, hogy a rájuk vonatkozó törvények nem az elérhetetlenség homályában keletkeznek, hanem közösen kell(ene) megegyezni abban, hogy kit/mit és hogyan kell/nem kell/szabad/nem szabad kordában tartani. Aztán hogy mi sül ki ebből, azt csak a jövő fogja megmondani, de valami biztosan elindult itt egy jövőbenéző, működő demokrácia felé.

Melyik a legújzélandibb madár?

Nem írtok megjegyzéseket, nem is szóltok hozzám, csak olvastok, úgyhogy eljött az ideje egy újabb szavazásnak. Ezúttal a legújzélandibb madár kilétét fogom szavazásra kiírni, hadd döntsön a nép. A négy jelölt mindegyike az Új-Zélandi kultúra szerves részét képezi, sok-sok céglogóban, reklámban, és számos más helyen is találkozhatunk velük, így bízvást állíthatjuk, hogy mindegyikük esélyes jelölt lesz. Nézzük hát őket egyenként (ábécében):

A Kea
Lássuk be, hogy e nagytestű hegyi papagáj az eszével messze lekörözi a többi jelöltet. Kiváncsisága és szemtelensége azonban határtalan: zaklatja az idelátogatókat, szétkapja a holmijaikat, és mindezek tetejében még jól ki is röhögi őket. Hihetetlenül fejlett intelligenciájának köszönheti, hogy a zord körülmények közt is vígan megél. Most majd kiderül, hogy a szavazáson is előnyt jelent-e az intellektus. (további info itt és itt)

A Kiwi
Erős jelölt, mert messze földön híres. Ugyanakkor szinte nem is lehet vele találkozni, mert éjszaka él, nappal meg horpaszt a susnyásban. Mindazonáltal rendkívül különös felépítésű, és nagyon kedves kinézetű madárka, aki nem restelli az esetlenség és veszélyeztetettség fegyverét bevetni az első helyért. (többet is megtudhatunk róla itt és itt)

A Pukekó
Ha az út szélén figyeljük meg, akkor azt gondolhatnánk, hogy nem is a dobogó felé, hanem a saját vesztébe rohan, ahogy kamikaze módon átsasszézik az autók közt. Ugyanakkor muris megjelenésével és viselkedésével a társaság bohócaként mulattatja a szavazóközönséget. Akinek ez bejön, bátorítsa tovább szavazatával! (részletesebben itt és itt)

A Tui
Magasröptű trillái művészi jellemre vallanak. Füttyszava alapján akár R2D2 szinkronhangjának is elmehetett volna. Szereti az ember közelségét, a városokban is találkozhatunk vele. Egész nap csak énekel, kedvét leli a zenélésben. De vajon a két kis fehér bojtos toll a nyakán, és csodás hangja elegendő lesz-e az első hely megszerzéséhez? (részletek itt)

Egy hónap múlva kiderül, ki a közönségkedvenc, addig pedig tessék bátran szavazni!