Pukekó sorsolás

Ma reggel felvirradt a nagy nap, amikor ajándék pukekónk új gazdájára lel. Ami az időjárást illeti, a parti sétány füve reggel deres volt, ám csodás napfényben úszott minden. Amíg kedvenc pukekóink vígan legelték a mai adag zabpelyhüket, mi azon morfondíroztunk, hogy hová menjünk kirándulni egy ilyen szép napon. Végül a Cascade Kauri park mellett döntöttünk, egyszerűen azért, mert az a kedvencünk, mert annyira idilli nyugalom övezi.


Jól van, jól van, nem húzom tovább, rátérek a nap legfontosabb eseményére. De előtte azért még gyorsan összefoglalom, hogyan is alakult a jelentkezés.

Ezidáig 18 komment érkezett az évfordulós bejegyzéshez, benne nagyon kedves szavakkal illettetek, amit nagyon szépen köszönök. Többen példás önzetlenséggel sorsolás nélkül lemondtatok a pukekóról a többiek javára (ez nemes cselekedet, a többiek, leginkább a időjárás kegyeltje nevében is köszönöm). Végül mindent összevetve 11 érvényes jelentkezést tudtam elfogadni.

Az érvényes nevezők időrendben:

rgranc
hobe
Amby
Immacolata
Gücül
atek
Secima
Dina
helen
demonalisator
Albi

A kedvenc bejegyzéseitek pedig a következők voltak: a gerilla kertészetes, a dupla könyökű emberes, a pukekó reklámos, a kamerába csodálkozó pukekós, a hétköznapi apróságos, a jobbra nagy ívben fordulós, a delfinekkel pancsolós, a világjáró kiwimadaras, keás, elektrosokkos, vagy épp mindegyik.

Hallottam olyanokról is, akikben felmerült, hogy mégis miként lehetne bundázni... blogspot, metservice, esetleg az időjárás befolyásolásával. Nos, az első kettő webes szolgáltatás megúszta komolyabb támadások nélkül, az időjárás pedig az ilyenkortájt szokásosnak tekinthető, így komoly bunda itt sem látszik. A kis stiklikről (pillangószárnyak sikertelen lebegtetése a fraktáltényezők befolyásolása végett) pedig valószínűleg nem is fogunk tudni, így az időjárás szavát véglegesnek kell tekintsük.

Az időjárás márpedig a következőképp alakult:

Ez tehát 10 °C + 7 km/h + 0.0 mm + 84 % + 1033 hPa = 1134 rőf per fertály. Ehhez képest volt ugye 11 érvényes nevezés. Most jön a matek: 1134 = 1133 + 1 = (11*103) + 1 ami azt jelenti, hogy 1134 11-gyel maradékosan osztva 1-et ad, ehhez kell még hozzáadnunk egyet (ami ugye azért kell, mert a maradékok 0 és 10 közé eshettek volna csak, mi pedig 1 és 11 között kerestünk egy számot), ami azt jelenti, hogy a második érvényes jelentkezőt illeti a pukekó.

Azért mindig is tudtam, hogy viccesek ezek a pukekó madarak, de hogy ennyire, azt gondolni se mertem volna. Hobe, az időjárás kegyeltje, ugyanis történetesen pont egy verébugrásnyira (na jó, stílusosan inkább egy pukekóbüttyögésnyire) lakik tőlünk. Lehet, hogy csak a postától fél a kerámiapukekó, lehet, hogy nem akar messzire menni, mert jól érzi magát a környéken, de az sem kizárt, hogy engem próbál bunda gyanújába keverni. Akárhogyis, úgy néz ki, postára nem lesz szükség.

Kedves többi jelentkezők, ne búsuljatok, inkább küldjétek el nekem postacímeteket emailben, mert szeretnék nektek is küldeni - ha nem is kerámia, hanem papír alapú - pukekót! (Aki nem tudná az emailcímem, küldjön a pukekotamas@freemail.hu -ra) Logisztikai okok miatt lehetőleg mihamarabb, köszönöm!

Nem vagyok robot...

A minap meg kellett küzdenem a Telecom legújabb ügyfélelidegenítő fejlesztésével, a hangfelismerő call centerrel. Aki még nem találkozott ilyennel, az addig örüljön. Ez ugyanis egy olyan rendszer, ami úgy van finomhangolva, hogy lehetőleg csak a helyi dialektust tökéletesen kiejtő ügyféllel értsen szót, vele is csak nagynehezen.

A droiddal (gép, csak ember hangja volt) történt párbeszédem azzal indult, hogy géphang megkért, hogy néhány szóban foglaljam össze, hogy mi célból zargatom. Aha, persze. Mert majd pont a mesterséges intelligencia fogja kitalálni, ha az egy ügyfélszolgálatosnak is időbe telne.
Erre a droid is hamarosan rájött, úgyhogy stratégiát váltott, és elkezdte kérdezni, hogy konkrétan ez, az, vagy épp amaz érdekel-e, közben hagyva annyi időt, hogy megpróbáljak brekegni valamit.

Persze nem volt egyértelmű, hogy most azt várja, hogy elismételjem az adott "menüpontot", vagy megerősítsem egy "yes" odabiggyesztésével. Na, ez utóbbinál arra jöttem rá, hogy az angol "yes"-től megzavarodik, ellenben a kiwi "jíssz" megfelel neki. Tehát kiwi droiddal állunk szemben.

Fokozatosan sikerült lealacsonyodnom a gépintelligencia szintjére, így nem egész öt perc alatt el is jutottam odáig, hogy akkor kapcsolják az ügyfélszolgálatost, aki majd megoldja a kérésemet. Az ezt követő két perc elegendő volt az egyszerű kérés teljesítésére.

Mottó: Ha szeretné hallani azon technológiai újítások listáját, amelyeknek nem sikerült életminőségünkön javítani, nyomja meg az egyes gombot.

Madaras biokávé

Tegnap voltunk bioboltban (itten organic shop néven fut) Glen Eden-ben, hogy beszerezzünk vegyszermentes ezt-azt, de ha már ilyenre vetemedtünk, jól meg is néztük a kínálatot.

Itt szúrt szemet a helyben is fogyasztható, frissen főzött kokako kávé. Illetve nem a kávé szúrta a szemet, hanem a kiskanál, amivel felkevertük a cukrot, de ez részletkérdés. A lényeg, hogy megkóstoltuk, merthát ugye egyrészt garantáltan növényvédőszermentes, és fenntartható gazdálkodással készült, meg minden bioizés, plusz egy nagyon helyes kokako madárka figyelt a papírpohár oldalán, szóval nem volt kérdés.

A kísérlet bevált, a kávé finomnak bizonyult, a kokako madaras poharat meg jól megtartottam, kiöblítettem, pont jól jött a madaras bigyós polcra. Bár gondolom, a madaras papírpoharakat rajtam kívül nem sokan gyűjtik, a kokako biokávét attól még bátran ajánlom e legális aljzószer kedvelőinek.

Szerda estig lehet nevezni

Pukekók barátai, ne feledjétek, szerda (2008 július 9) estig még lehet nevezni a születésnapi pukekó sorsolásra, utána késő bánat...

Emlékeztetőül, a szerencsés jelentkező ővele lesz gazdagabb:

Milyen madár?

Egyik nap Lipi kérdezte tőlem, hogy milyen madár lehet az, ami a mellettük lévő fenyős őshonos erdőben fütyül. Annyi segítséget még adott, hogy rigószerű a hangja.

Na, erre fel gyorsan elárasztottam csupa hasznos információval, mint például, hogy az NZ Birds vagy a What bird weboldalakon még hangmintákat is talál a madarak leírása mellé.

Ugyanakkor macera úgy rátalálni az illető madárra, hogy előtte végig kell hallgatni az összes lehetséges füttyöt, ezért gondoltam összeírom a legjellemzőbb csicsergéseket magyar szavakban, íme a rövid listám:

A nappali műszak:
* a tui tipikusan elég szokatlan, csillagok háborújás hangokat szokott kiadni
* ha csak kicsit szokatlan, akkor az inkább a rigó lesz, ami Új-Zélandon más dialektusban nyomja, mint Európában, ahonnan eredetileg származik
* a "picsőr picsőr" az a mejnó névjegye
* ha eszement rikácsolás hallik, akkor az a kaka (fehéres-barnás terepszíne van), esetleg az import ausztrál kakadu (nagy fehér)
* ha nyerítéshez hasonlít a hangja, akkor a nyergesmadár lesz a dologban, de sajna alig hallani valahol
* a kokako - szintén ritka - olyan, mintha szájharmonikát nyelt volna
* a korimako macskákat megszégyenítően nyávog
* az ausztrál szarka úgy nyávog, hogy már majdnem gyerekhangja van
* magas, vékony, ritkás, rövid hangok: a legyezőfarkú a közelben bukfencezik
* magas, vékony, hosszú, éles fütty: az az igencsak ritka hihi madár lesz
* magas, sűrű, rövid hangok: a silvereye csapatostul legel a környéken
* büttyögés esetén pukekókat keressünk

Az éjszakai műszak:
* a kakapo szubszonikusan dürrög, sajnos már csak egyetlen szigeten teszi ezt
* a kiwi hangja magasan gurgulázza, hogy kiviiii, kiviii
* az új-zélandi bagoly pedig azt mondja, hogy "mór pók" (angolul morepork, maoriul ruru)

Általában véve pedig érdemes a madarak maori neveit tanulmányozni, mert sok köztük a hangutánzó név. Mindenkinek kellemes koncert élményt kívánok!

Pukekós fényképalbum

A mai pukekós bejegyzés a kreatív hobbik kedvelőinek fog tetszeni. Carmen Marie jóvoltából ugyanis könnyedén készíthetünk pukekós fotóalbumot saját magunk is.


Az így elkészített albumba pedig már gyűjthetjük is a szebbnél szebb pukekós fotóinkat.

Szóvicc

A Szóvicc blog egy olyan képződmény, amelyet olvasva nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek fájdalmamban. De mivel ma semmi komolyat nem volt kedvem írni, idézném az egyik ottan kommentelő szóviccét, ami még akár témába is vághat itt.

Tegnapelőtt dárvédtem én hármasulat.
Tegnap dárvédtél te kettesület.
Ma dárvéd ő egyesület.

áááúúú

Jobbra nagy ívben

Alapjában véve az európai (a balkániról nem is beszélek) viszonyokhoz képest Új-Zéland egy vezetési szanatóriumnak számít. Alig vannak erőszakos sofőrök, amúgy is tágasak az utak, leginkább mindenki betartja a városi 50-et, a besorolást elősegítendő előzékenyek a közlekedés résztvevői, és még hosszan sorolhatnám, hogy milyen okok miatt van ez.

Van azonban egy szabály, amit - bár elfogadok - a mai napig nem értek. Most, pedig, hogy már személyesen is érintett - a minap konkrétan ezen szabály közvetlen folyományaként keletkezett egy horpadás az autónk hátsó lökhárítóján - muszáj egy kicsit elmélkednem az ominózus szabályról.


A szabály röviden annyi, hogy a balra, kis ívben kanyarodóval szemben a jobbra, nagy ívben kanyarodónak van elsőbbsége. Eleinte ez felettébb szokatlan, ám óvatos közlekedéssel elkerülhető a kellemetlenebbik eset, amikor én volnék a balra kanyarodó. A másik eset pedig, amikor jobbra kanyarodva elfelejtek élni ezen elsőbbségemmel, legfeljebb apró fennakadást okoz. Idővel aztán beleszokik az ember, de sajnos így sem áll rá az agyam minden helyzetben.

A minap kanyarodnék balra, index kitesz, kezdek lehúzódni (szűk útról szűk utcába), majd csak eztán veszem észre, hogy szemből kanyarodna ugyanoda az elsőbbséges, így hirtelen fékezek (persze zavaromban nem nézem a tükröt). No de, eddigre a mögöttem haladó - szintén kevésbé figyelt - már el kezdett kerülni, így reflexből már csak annyira sikerült korrigálnia, hogy kicsit beleért a jobb hátamba, pont annyira, hogy a tompa puffanással a lökhárítóba horpadást helyezett. A szitut hamar megbeszéltük, nem is ez a lényeg, hanem, hogy ez kicsit elgondolkoztatott ennek az elsőbbségi kérdésnek a forgalmi helyzetekre gyakorolt hatására.

Próbáltam keresni a szabály előnyeit, de a legtöbb helyen van külön kanyarodósáv, így a jobbra kanyarodni kívánó nem tartja fel a mögötte egyenesen haladni szándékozó forgalmat. A szemből egyenesen haladóknak elsőbbséget kell adnia, a balra kis ívben kanyarodókkal szemben viszont elsőbbséget élvez (akár két sávon keresztül is). Ha tehát a szemből jövők közül balra kanyarodna valaki, akkor hosszabban tartja fel a mögötteseket, mert el kell engedje a jobbra kanyarodót. Kivéve, ha van mellette annyi hely, hogy a mögöttesek kikerüljék, és haladhassanak egyenesen, ez esetben elsőbbséget élvezve a jobbra kanyarodóval szemben.

Ha tehát valaki balra kanyarodáshoz készülve nem húzódik le, akkor feltartja a forgalmat, míg ha lehúzódik és megáll, hogy elsőbbséget adjon a szemből jobbra kanyarodónak, akkor egy remek alkalmat biztosít a mögötte egyenesen haladóknak, hogy benézzék a helyzetet, és telibe kapják a kanyarodót. Szerintem egyik helyzet sem szerencsés.

Ha valakinek már sikerült volna rájönnie, hogy mikor előnyös ez a szabály, az világosítson fel engem is, köszi.

Hova tűnt Némó?

A minap olvastam, hogy a nagysikerű Némó film bemutatása óta csúnyán megcsappant a vadon élő bohóchalak populációja. Ez arra enged következtetni, hogy a filmben bemutatott szereplők közül nem Némó az igazi hős, hanem Undi, akinek példáját azóta milliók követik.

Nincs is cukibb egy piros-fehér csíkos bohóchalnál. A bótban lehet kapni, szülő megveszi, hogy örüljön a gyerek. Aztán gondolom senki nem foglalkozik vele, a kedves hal pedig lassan fejjel lefele kezd úszni. Ezek után jobb esetben abbahagyják a kisérletezést, rosszabb esetben lecserélik az elromlott halat egy élőre. Sajnos ez a tevékenység akkora keresletet generál, hogy azt a mesterséges tenyészet már nem tudja ellátni, és hát ilyenkor nincs mese, le kell halászni a Némókat, még ha emiatt a faj rövidesen nyomtalanul el fog tűnni.

Kedves szülők, ne féljetek, ha elfogytak az élő halak, lesz helyettük műanyag változat, sőt, még az is lehet, hogy azokat is a tengerből halásszák majd.

Ezek után pedig csak remélni tudom, hogy a madarak közszereplése továbbra is csak a dokumentum- és horrorfilmekre fog korlátozódni.

Olvasson könyvet a munkahelyén

A messzeföldön híres kiwi zsenialitás és a legalább ennyire elhíresült, nem éppen versenyszellemű kiwi munkamorál ötvözetéből születhetett meg a New Zealand Book Council Read at work nevű weboldala, amelynek segítségével az unalmas irodai munkára kárhoztatott lelkek meríthetnek új erőt.

A readatwork ugyanis kinézetre egy szorgosan prezentációkat készítő windows xp munkaállomásnak álcázza magát, miközben igazából könyvek olvasására való. A trükk abból áll, hogy a könyv szövegét változatos grafikonokkal és kinézettel ellátott prezentációkba tördeli, így akár a főnöknek háttal ülve is kényelmesen lehet munkaidőben olvasni.

Milyen jó lenne egy olyan változat, amelyikkel a pukekó kaka archívumából is szemezgethetnétek... De addig is, éljenek a könyvek, vesszenek az unalmas irodák!