Bezárult a kör

Reggel megint csupa felhős volt az ég. De már nem tudott minket becsapni, így előre tudtuk, hogy délután még fogunk izzadni a napon, és úgy is lett. De előtte még reggelizés közben láttunk egy jégmadarat (kingfisher) a kertben.

A mai utunk nem volt különösképp színes dolgokkal teletűzdelve. Leginkább farmok mellett jártunk és kis agrártelepüléseken mentünk keresztül. Megcsodálhattuk Katikati falfestményeit, amik akkora nevezetesség, hogy a buszvezetőnk még csak nem is lassított.

Paeroában azért megálltunk, hogy lefényképezhessük magunkat a messze híres, többméteres Lemon&Paeroa üveg mellett. Ez az L&P itten valami nemzeti kultusznak kikiáltott szénsavas üditőital, amit Paeroa városkában találtak ki, és erre rettentő büszkék. Szerintem meg csak sima limonádé, de biztos bennem van a hiba.

A tízórai szünetet a Coromandel félsziget lábánál, Thames-ben töltöttük, ahol legalább érdekes látnivaló is akadt. A parkoló mellett ugyanis egy folyótorkolat mangrove mocsarában volt egy madárles, ahonnan az apályban bogarászó madarakat csodálhattam, amíg a busz bevárt egy csatlakozást.

Na innen tovább viszont már tényleg semmi extra nem történt, ha csak azt nem számítjuk, hogy Auckland határában elhaladtunk a Hokey Pokey jégkrém gyára mellett is. Ez a hokipoki is van akkora üzleti fogás, mint az L&P: egy sima csokidarabkás karamell ízű jégkrémet ellátnak egy ilyen kapós névvel, és hirtelen minden idelátogató meg akarja kóstolni. Mindegy, kipipáltuk ezt is.

Végül bő három hét után visszaértünk Auckland-be. A kiwik nem véletlen néznek sanda szemmel az aucklandiekre, Auckland ugyanis Új-Zéland többi részéhez képest valóban érzésre is más. Mégis, nekünk már annyira ismerős, hogy három hét nyaralás után végre úgy éreztük, hogy hazaértünk. Persze még továbbra is csak ideiglenes szálláson vagyunk, de legalább mától már van stabil vezetékmentes internetünk a Woosh szolgáltatótól.