A weka birodalma

Reggelre beborult, s mire Nelsonból kiértünk, már esett is, méghozzá az az engesztelhetetlen fajta. No de Új-Zélandon ezen nem szabad bánkódni, elvégre az eső az, amitől ilyen szép mélyzöld itt a növényzet. Már legalábbis a nyugati parton. Az utunk a Kahurangi nemzeti park határán haladt a vadregényes nyugati part fele, a vadregényből pedig jócskán kijutott már a Buller folyó szurdokának is, ahol a most épp nyugodt folyót láthattuk, de haladtunk el olyan pózna mellett is, amelyik felettünk jelölte az amúgy tizenméterekkel alattunk elhelyezkedő folyó vízszintjét. Egyszóval itt a víz az úr.

A nyugati partra Cape Foul Wind környékén értünk ki. Ez a magyar fordításban kábé "Kellemetlen szél foka" nevű hely még Cook kapitánytól kapta a nevét, aki itt mondta, hogy "foul wind", azt hogy mire, arra pedig két anekdota is kering, az egyik szerint egy olyan szélre, amely miatt nem tudta a tervezett útirányt tartani a hajója, míg a másik szerint az egyik matróz evett valami kellemetlent előző nap...

Akárhogy is volt, itt lecsekkoltuk a fókákat, akiknek tényleg kellemetlen szaguk van, no meg a parkolót felügyelő weka madarakat is, akiknek nincs szaguk, viszont bárminemű kaját örömmel fogadnak. A wekáról amúgy már írtam régebben, egy igazi helyes, barna tollú, röpképtelen madárról van szó, akit rendszeresen, ám attól még nagyon tévesen a kiwi madárral szokták keverni a figyelmetlen turisták.

A környéket mindenesetre a wekák uralják, többüket a buszozás közben is megszámoltuk jól.



A nyugati part amúgy olyan szép, hogy az eső és a szürke felhők sem tudják elhomályosítani varázsát, bár kétségkívül biztosan szebben mutat napsütésben, de erről ezúttal is lemaradtunk. A Truman track és a Pancake rocks környékét most is csak esőben sikerült megnézni, így sok viszonyítási alapom ugyan nincs, de továbbra is tetszett mindkettő.

Greymouth-ban aztán a legkézenfekvőbb programként a Monteights sörfőzdét néztük meg, ami a gyártási folyamat bemutatásával, a hétféle sör kóstolásával, valamint egy korsó sörrel számolt edd-magad-degeszre sültkolbászos etetéssel együtt fejenként 25 dollárért több, mint megérte. Közben pedig jót beszélgettünk néhány szimpatikus angol és amerikai utitársainkkal.

Most viszont megyek pihenni, holnap ugyanis a jég birodalmába fogok látogatni...