Az első hétköznap Aucklandben

A reggel igencsak undok esővel kezdett, amiről a hírekből kiderült, hogy valami ciklon okozza, aminek mi a szélét kaptuk el. Napközben sem volt sokkal szebb, viszont legalább az eső nem hideg. Amúgy esernyőt, esőkabátot tényleg nem sokat látni: itt valahogy az eső is természetes része az életnek, nem zárkóznak el tőle.

Ma az első utunk az ASB bankba vezetett (azért épp oda, mert ezt ajánlották többen a számlanyitás egyszerűsége miatt), ahol másfél óra alatt ugyan, de tényleg könnyedén sikerült számlát nyitni. Összesen két fényképes azonosítót kértek (például útlevél és nemzetközi jogosítvány megfelel), és már készült is a számla, EFTPOS kártyával (ez itt a helyi debit kártyák neve) és online eléréssel együtt. Azért más országokban az is ritkaságszámba menne, hogy az utcáról beeső turista simán nyithat számlát. Kicsit meg is lepődtem, de mondjuk nem bánkódtam egy pillanatig sem a sikeren.

Az újdonsült kártyánkat aztán ki is próbáltuk gyorsan a kikötő környéki "The Warehouse" és a "The Barrow" áruházakban. Az előbbi amolyan "minden sz@rt árulunk", mint mondjuk valami fröccsöntött műanyagbóvlis hipermarket, csak élelmiszer nincs benne, arra viszont meg ott az utóbbi, ami ugyan nem nagy, de széles, minőségi választékkal bír. A gyönyörű friss, érett eperre rácuppanva mindjárt megkérdeztem, hogy meddig tart még a szezon, mire kiderült, hogy még egy hétig, szóval gyanítom bespájzolok a héten belőle. Akit esetleg az árak érdekelnek, a Barrow-ban kb 30 deka mézédes eper kerül 3.50 dollárba, ami nem egész 500 forintnak felel meg. Nem olcsó, de Januárban frissen érett epret enni, na az (most még) élmény.

Végezetül még beugrottunk egy number1 shoe warehouse (magyarra ferdítve elsőszámú suveraház) boltba is, ahol sok gagyi médincsájna cipő közt azért akadt néhány egész használható leárazott darab, ami más nem koptatni biztos jó lesz. 30 dollárért két pár használható cipő szerintem még akkor is jó, ha csak egy évet bírnak ki...