Anawhata beach

Pihától északra a következő tengerpart Anawhata beach, amely van olyan szép, mint szomszédai, mégis kevésbé keresett, feltehetőleg a nehézkes, hosszan kanyargós murvás út, valamint az azt követő gyalogos kaptató miatt. Ennek ellenére, éppen a parkoló magaslati jellege miatt mindjárt nagyszerű madártávlati képet is kaphatunk a partról.

A kaptató lefele húsz perc, felfele fél óra gyaloglást jelent, ami főleg felfele kellemetlen, viszont a jó hírem az, hogy út közben meg lehet állni pihenni bárhol, mert legyezőfarkú és ezüstszemű madárkák lakják a bozótot, amelyen az ösvény átvezet, így félre lehet vezetni a többieket azzal, hogy "nem, nem pihenek, csak meg akarom figyelni azt a kis madarat ott..."



A tengerpart jellegében Pihához hasonló, ám annál kisebb, és a fent említett okok miatt a homo sapiens igencsak alulreprezentált rajta, olyannyira, hogy látogatásunkkor a három szörfösön kívül, akik épp akkor indultak fel az ösvényen, amikor mi leértünk, senki mással nem találkoztunk az ott töltött kb egy óra alatt.

Az itteni homokos, sziklás tengerpartok mindegyikén van valami jellegzetes, érdekes sziklaképződmény, amelyet az igencsak hullámos tenger faragott ki az idők során. Anawhata esetében ez a Keyhole Rock nevű lukas szikla, amely a homokos tengerpart kellős közepén található.

Miután tüzetesen áttanulmányoztuk a tengerpart jellegzetességeit, kicsit leültünk a szárazabb homokon, ami utóbb rossz ötletnek bizonyult, amikor szembesülnünk kellett a sunyi homoklegyek alattomos támadásával. Csak alig néhányan jöttek elő a tiszteletünkre, ám felettébb kitartóak voltak abbéli igyekezetükben, hogy figyelmünket kijátszva alsó lábszárunkat szijjelcsípjék. Akit már kísértettek homoklegyek, az tudja, hogy ennél kevés nyomósabb okot lehet találni a gyors távozásra, így mi is ezt a cselt voltunk kénytelenek bevetetni.