A sövény

Új-Zéland vidéki tájain, az Angliából behozott kertkultúra és kültéri álattartás melléktermékeként, egy jellegzetes tereptárgy lett a sövény (angolul hedge).



A levegőből jól láthatóan parcellázza fel a tájat, az utak mentén haladva pedig hosszú szakaszokon biztosít monoton látnivalót, de a virágoskertekben sem ritka jelenség. A sövény egyfajta természetes kerítésként funkcionál, de célja sokféle lehet, az elkerítéstől a strukturáláson, takaráson, szélfogáson át a kertszépítésig sokmindenre alkalmas.

Bár első blikkre eszébe sem jutna róla az embernek, de bizony nem volt egyszerű dolga a korai telepeseknek a sövények honosításával. Az Angliában bevált sövény-növényeknek ugyanis az új környezettel gondjaik akadtak, a helyi növények közt pedig hosszasan kellett keresgélni a megfelelő jelöltek között. Az Új-Zélandi Királyi Társaság kiadványai közt bogarászva például találtam egy sövényekről szóló értekezést is, amelyből kiderül., hogy mennyi sok kritériumnak kell megfelelnie egy sövénynek. Sűrű, szívós, könnyen telepíthető, gyorsnövésű, tövises, kevés gondozást igénylő, a nyírást tűrő, nem felkopaszodó, nem gyúlékony, a rovaroknak ellenálló kell legyen, ráadásul a lovak, tehenek, birkák számára sem lehet ízletes csemege. És hogy-hogynem, valahogy nem akaródzott ezt a sok elvárást egyszerre teljesíteni egyetlen növénynek sem.

A sövények telepítése napjainkban nem olcsó mulatság, így előre kell gondolkodni azon, hogy milyen célra mely növények a legalkalmasabbak. Aki ezek után esetleg bele akarja vágni a fejszéjét a sövénytelepítésbe (na ez jó kis képzavar lett), vagy épp csak szeret szép növényeket nézegetni, annak ajánlom figyelmébe Paul Ashford kertészeti oldalát.