2007. október 22., hétfő

Kiskörút

A minap Andi, aki Új-Zélandra készül nyaralni, kérdezte, hogy mi pontosan merre is jártunk Új-Zélandon, már csak a tervek összehasonlítása végett, nehogy kimaradjon valami fontos. Nos, van egy szomorú hírem: záros időbe nem fér bele minden, és valami fontos ki fog maradni.

Két nagy probléma van egy Új-Zélandi nyaralással. Az egyik, hogy Új-Zéland olyan messze van, hogy a nyaralásból egyből lejön négy nap az oda-vissza utazás miatt, és az érkezést követő néhány nap sem lesz teljes értékű a 10-12 órás jetlag miatt. A másik pedig az, hogy Új-Zéland telis-tele van csodálatos helyekkel, amelyekre egyenként napokat vagy akár heteket lehetne szánni, így néhány rövidke hétbe gyakorlatilag lehetetlen besüríteni mindent, ami azt eredményezi, hogy az ember úgy kénytelen megszervezni a nyaralását, hogy eleve lemond bizonyos helyek megtekintésétől.

A mi esetünkben, látatlanban arra támaszkodtunk, amiket számunkra hiteles, Új-Zélandot már megjárt emberek mondtak, és még így sem volt egyszerű a dolgunk. Sokat böngésztem a weben is információ végett, így találtam rá a Magicbus-ra is. Az oldalukon remekül lehet látni, hogy mennyi időbe is telik egy kisebb, nagyobb körút. Egy teljes hurok például 23 napnál kisebb idő alatt nem teljesíthető, és még akkor is csak egy nagy rohanás az egész.

Nekünk mindössze nettó két hetünk volt, amit beoszthattunk, így végül Auckland-ből egy egynapos utazást nyomtunk Hobbiton-ba és Waitomo-ba, két napot Auckland felfedezésére szántunk, egy nap Waiheke sziget is befigyelt, az idő többi részét pedig a Déli sziget csodáinak szenteltük, így repülővel Christchurch, onnan TranzAlpine vonattal Greymouth, majd Magicbus-szal a Franz Josef, Fox, Wanaka, Arrowtown, Queenstown, Te Anau, Milford Sound, Queenstown, Alexandra, Dunedin, Oamaru, Twizel, Tekapo tó, Christchurch útvonalat követtük, mindezt bő 7 nap alatt.

Mondanom sem kell, az, hogy minden nap máshol aludtunk, és csak kora délután érkeztünk a következő napi szálláshelyre, igencsak leszűkítette a lehetőségeinket, így egy-egy városra is alig jutott idő, nemhogy a környékükre. Az időjárás szeszélyei miatt, esőnap hiányában aztán voltak olyan helyek is, ahonnan csak az az emlék maradt, hogy ott köd van és esik az eső. És akkor még csak meg sem említettem azokat a mesés helyeket, amiken csak áthaladtunk, vagy még csak nem is érintettünk.

Mindez praktikusan azt jelenti, hogy az Új-Zélandra látogató hazánkfia vagy be kell érje egy "highlights" jellegű rohanással, vagy hosszabb időre rendezkedik be, hogy jusson ideje mindenre. Mert ha Új-Zéland varázsa egyszer megérintett, akkor már nincs visszaút...

1 megjegyzés:

Andi írta...

OK, akkor tényleg Ti is csak rohantatok! :-P