"Más lett a világ.
Érzem a vízben. Érzem a földben. Érzem a levegőben.
Sokminden, mi valaha létezett, eltűnt.
Mert mostmár senki nem él, aki emlékezhetne rá."
Ezekkel a szavakkal indul a Gyűrűk Ura filmes változata, amelyet Új-Zélandon forgattak. Ugyanezen országban jelenleg valami hasonló folyamat látszik végbe menni.
A híreket olvasva érezhető, hogy valami nagyon nincs rendjén. Az érme egyik oldalán a kormány saját vállát veregeti, hogy a bevándorlási törvényeket milyen jól sikerült összerakni, Új-Zéland gazdaságát a bevándorlók 3.3 milliárd dollárral növelték csak a tavalyi év során.
De mindeközben, ennek az árnyoldala, hogy az ingatlanárak az egekbe szöknek, amit csak kamatemeléssel tudtak valamelyest megfékezni. Ez viszont pont a szegényebb rétegeket kezdi nehéz helyzetbe hozni: meglévő jelzálogaik, vagy épp lakásbérleti díjaik kezdenek a fejükre nőni, a megélhetésüket veszélyeztetni. A fokozódó stresszben aztán nem meglepő, hogy az erőszakos- és a tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények száma emelkedik, a tavalyi évben 53000 bűnténnyel rekord magasságokba szökött, és az idei év sem alakul valami hűdejól.
Nézzük a folyamatot: jönnek a bevándorlók, és hozzák az arrogáns, individualista kultúrájukat, amivel növelik a gazdaságot, mindeközben, mint elefánt a porcelánboltban, apróra zúzzák e közösségi létezésben még erős ország alapjait. Mi lesz ennek a vége? Változás, az biztos. De hogy ne katasztrófa legyen, ahhoz jobban résen kell lenni. A világon annyi máshol látszik ezen folyamat előrehaladt állapota, nagy kár lenne pont azokat a mintákat lemásolni.
A helyzet fontosságát talán az is jelzi, hogy az elmúlt hét során két másik cikk formájában is találkoztam szinte azonos gondolatokkal. Az egyik egy nyomtatott sajtó az urbanizációval és elidegenedéssel kapcsolatos veszélyekkel foglalkozott (nagyáltalánosságban), a másik pedig a fentiekkel azonos forrásokból vont le hasonló következtetést Új-Zéland jövőjével kapcsolatban. Ez utóbbiból idéznék:
"Azt hiszem azzal, hogy az 1980-as években a kormány a gazdasági növekedést az emberek szükségletei elé helyezte, és szélesítette a gazdagok és a szegények közti szakadékot, egy sokkal önzőbb és erőszakosabb társadalom keletkezett.
Ezt a hozzáállást meg kell változtatnunk, és közösségünk minden tagjáról gondoskodnunk kell. Mi történt a jóléti államunkkal?"
A közösségekre, az egymásra odafigyelésre nagyobb szükség van, mint valaha. Enélkül az ember, eme törékeny és alapvetően társas lény, elveszett.
S hogy praktikusan mit tehetünk a helyzet javítása érdekében? Bármit, amivel környezetünkre, egymásra odafigyelni, egymásnak segíteni tudunk, ezt pedig a legegyszerűbb egy közösségen belül megvalósítani. Legyen az csak egy kis online közösség, már az is szebbé varázsolhatja sokak életét. A sok-sok közösség aztán végső soron megmenthet mindenkit attól a nem éppen fényes urbánus jövőképtől, aminek jelei már most is mutatkoznak a hírek tükrében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése