2007. október 27., szombat

Magasan Új-Zéland felett

Ezt a bejegyzést Isabellának ajánlom, első születésnapja alkalmából. Kedves Isabella, kívánjuk, hogy neked is legyen részed minél több ilyen szép utazásban az előtted álló sok szép év során!

Az Új-Zélandi körutazásunba annak idején valahogy be kellett süríteni a Christchuch-Auckland szakaszt is. Felmerült a vonat és a repülő is, végül ez utóbbinál kötöttünk ki, két okból is: egyik, hogy vonattal két teljes napot elvitt volna az út, a másik pedig, hogy a fapados repülőárakhoz képest a vonatjegy kétszer annyiba került volna.

A repülőút egy rövid, nem egész egy órás móka, és szép időben nagyszerű lehetőséget nyújt Új-Zéland "áttekintésére", méghozzá madártávlatból. Már jó előre kisakkoztam a térképeket nézve, hogy melyik oldalra kérjünk ablak mellé ülést, hogy a lehető legtöbb hegyet láthassuk.

A felszállást követően odalenn a Canterbury síkság sövényei alkotta szabályos mértani formák közé zárt, békésen legelésző birkák hamar pici fehér pontokká zsugorodtak. Nem úgy a Déli Alpok hegyvonulatai, amelyek néhányezer méter magasból is felemelő látványt nyújtanak, ahogyan ezüstösen csillogó folyókkal, sűrű erdő borította völgyekkel és hófödte hegycsúcsokkal csipkézik a tájat, ameddig a szem ellát.



Ezt a változatos tájat aztán a Déli sziget széléhez közeledve fokozatosan felváltotta a Cook szoros fodrozódó vize, a rajta közlekedő hajókkal. A tenger itt valóban elég hullámosnak tűnt, így nem volt nehéz elképzelni, hogy szelesebb időben a Picton-Wellington komp üzemszünetet tart.

Hamarosan egy égi nyáj, a bárányfelhők serege lepte el a tájat, eltakarva előlünk az Északi sziget épp soron következő tájait. Ám a Mt. Taranaki (vagy másik nevén Mt. Egmont) szinte szabályos kör alapú vulkáni csúcsát még egy ekkora birkanyáj sem tudta elrejteni a szorgalmasan vizslató szemeink elől.



Aztán a vulkán is tovatűnt, gépünk pedig megkezdte a süllyedést. Ekkor már az Északi sziget nyugati partszakasza felett haladtunk, s a Tasmán tenger vizén csillant meg a ritkuló bárányfelhőnyáj közt átsütő délutáni napfény.

Végül megérkeztünk Auckland-be, s hamarosan nyugovóra is tértünk, hogy másnap újult erővel vethessük be magunkat a nagyváros dzsungelébe.

Nincsenek megjegyzések: