2007. október 17., szerda

Csak nyugi

Csanád a tőle szokatlan egész hónapos csöndet követően először megmutatta Új-Zéland gyönyörű arcát, majd beszámolt arról, hogy a terrorizmus Új-Zélandon, eme békés szigeten is felütötte fejét, és bár tényleges cselekményig nem fajult, de beférkőzött az emberek tudatába.

A terrorizmus jelenségét a hatóságoknak valóban nem szabad szó nélkül hagyniuk, de szerintem nem nyerő ilyen nyugtalanító visszhangot sem keríteni neki, hiszen éppen ez az, amire a terrorizmus épít és amiből táplálkozik.

Sajnos úgy néz ki, hogy a létért való küzdelemben a félelem, a veszély felismerése evolúciós előnyt jelentett, olyannyira, hogy egy ijedt és egy nyugodt arc közül az előbbit, és jóval hamarabb ismerjük fel. De vajon tényleg akkora-e a veszély, mint ahogyan az látszik, vagy a hírek láttatni vélik velünk?

Én például egy kicsit sem ijedtem meg. Az is igaz, hogy nem rólam fogják mintázni az ijedős ember szobrát, mert ültem már teljes nyugalomban olyan repülőgépen, amelynek leszállás közben egy már kinézetre is gyanús utasa ismeretlen szándéktól vezérelve mindenáron be akart jutni a pilótafülkéjébe (ami végül a legénység három tagjának köszönhetően nem sikerült neki, így itt is elejét vették a dolognak). A legtöbb ember ugyanakkor csak a hírekből hall a terrorizmus réméről, mégis retteg tőle.

Az igazi veszély nem a terrorizmus közvetlen hatásában rejlik, hanem abban a nyugtalanságban és bizonytalanságban, amelyet az emberek elméjében elültet. A félelem pedig aztán hamar továbbterjed másokra is, és már meg is van a baj, hirtelen mindenhol rémeket kezdenek látni, és mindenre tüzet nyitnak, ami csak mozdulni látszik.

Elismerem, hogy felkavaró tud lenni az, amikor nyugodtnak vélt környezetünk hirtelen kiszámíthatatlanná látszik válni. De ez csak egy érzés, és ezzel az érzéssel meg kell tudnunk küzdeni. Sokkal több, nagyobb és valósabb veszély leselkedik az emberre a hétköznapi dolgokban, mégis valahogy ezek nem zavarnak minket. Miért hát a nagy riadalom akkor, amikor letartóztattak néhány zavarkelteni szándékozó tagot? Mert lehetnek még többen is? Autóbaleset is lesz még több, mégsem rettegünk autóba ülni. Mert a világ változni látszik? A világ mindig is változott, és eddig is alkalmazkodtunk hozzá.

Felmerül hát a kérdés, hogy mit lehet tenni akkor eme nyugtalanító félelem ellen? Sokmindent. Például meg lehet nyugodni, mondjuk töltsünk egy kis időt a természet lágy ölén, vagy épp barátaink társaságában. Vagy megtisztíthatjuk tudatunkat, mondjuk rendszeres meditáció segítségével. Vagy tegyünk bármi mást, lényeg, hogy azt az irracionális félelmet kiűzzük a fejünkből. Mert a félelem az igazi ellenség, nem az a maroknyi rendbontó.

1 megjegyzés:

Immacolata írta...

Ezt a zuram küldi neked:
http://birdloversonly.blogspot.com/2007/09/may-i-have-this-dance.html